Fokhagymás muzsgyé

A muzsgyé a – nem feltétlenül csak az erdélyi – román konyha egyik legrégebbi, legkedveltebb és legelterjedtebb alapeleme; az egyik olyan, amelyet senki nem vitat el tőlük, különösen a fokhagymás változatát (ugyanis létezik paradicsomos, petrezselymes , de akár mogyorós is).

A muzsgyé (muzsdéjnak is mondhatjuk) lényegében egy rendkívül egészséges ételízesítő: megölik a mikrobákat, vitamindús és erősíti az immunrendszert. Egy „esszencia”, amely segítette a nemzetnek túlélni a több ezer zsíros puliszkás telet (lsd. egy román bölcsész „vallomását„). Használják sült húsokra, halakra kenve, levesekhez, körethez, mindenhez, amihez illik a fokhagyma.

Hogyan készül?

Erre a kérdésre alap esetben így adható a legrövidebb válasz: az eredeti muzsgyé valójában csupán fokhagymás lé – összezúzott fokhagyma, víz, és kevés só keveréke.

Részletesebben: A fokhagymát megpucoljuk, fokhagymatörővel összezúzzuk, vízzel és ízlés szerint sóval elkavarjuk, majd hagyjuk állni egy keveset, hogy összeérjen. Általában a fokhagyma mennyisége/aránya is ízlésfüggő (és igen, ritkán egy kicsit egészségfüggő is – érdemes tájékozódni fogyasztás előtt).

Aztán van a manapság egyik legkedveltebb változata, a tejfölös-fokhagymás muzsgyé, kekecebbeknek tejfölös-fokhagymás öntet, vagy szósz (tejföl helyett/mellett van, aki mustárt is használ). Ebben az esetben víz helyett tejfölet használunk, illetve fűszerezhetjük són kívül borssal, édes piros fűszerpaprikával is; van, aki kevés olajat is kever hozzá – mi nem szoktunk.

Ha sikerül kitapasztalni a számunkra kedves változatot, sült hal mellé, flekkenhez, grillezett vagy rántott zöldségek mellé, akár szimpla hasábburgonyához is kiváló kiegészítő lehet.